Bejegyzések

A polihisztorok ideje lejárt…

Tapasztalatom szerint még most, a XXI. században is vannak olyan témakörök, amelyhez minden ember ért. Ilyenek: a foci, az autók, a politika, a gyógyítás, a pénzügyek…

Soha nem merném azt állítani magamról, hogy mindenhez értek. Pénzügyi tanácsadóként sem lehet a pénzpiacon belül mindenhez érteni. Nekem is megvannak a szakterületeim, mint például a nyugdíj és a tőkeépítés.

A napokban a Magyar Nemzeti Bank honlapján találtam egy tanulmányt, amely szerint a magyar lakosság 2/3-ának a megtakarítása készpénzben vagy bankbetétben hever. Mindkét megtakarítási forma likvid (már ha a készpénzt nevezhetjül megtakarítási formának), és nagy a veszélye, hogy aki így tartja a pénzét, az előbb-utóbb hozzá is nyúl a megtakarításaihoz. A probléma ott van, hogy bár a pénz mennyiségének változása látványos, vagyis az összeg szépen hangzik (azaz nominálisan tetszetős az érték), ezzel szemben a pénz vásárlóereje nem nő. Így pedig a vagyon sem fog gyarapodni. Ha ez marad a gyakorlat, akkor Ön soha, semmilyen körülmények között nem fog tőkejövedelemre szert tenni, és pusztán a munkajövedelméből kell megélnie.

A megtakarításokat mindig és kizárólag olyan formában szabad tartani, amik képesek arra, hogy velük Ön tőkejövedelemet szerezzen, vagyis vagyont építsen. Ezt a közgazdaságtan reálhozamnak nevezi. Mostanság ennek igen fontos szerepe van (ld. a magánnyugdíjpénztári kifizetések körüli mizéria), különösen pedig, ha az időskori megtakarításokról van szó. Ha Ön olyan lehetőségeket használ, amelyek a pénze vásárlóerejét megőrzik, és pénze efelett még gyarapodik is, akkor nyert ügye van, mert rendelkezni fog majd felhalmozott tőkével. Ez lesz az Ön (hosszú távú) anyagi biztonságának alapja.

Mik jöhetnek szóba megoldásként?

Sokszor merül fel a kérdés, hogy esetleg ingatlan? Ezt nem szoktam javasolni a következők miatt:
Példának okáért számoljunk egy kicsit! Ön vesz egy lakást 10 millió forintért, kiadja havi 50 ezerért. Ez évi 600 ezer forint, tehát 6%-os hozam. Ez kb. a banki lekötéssel egyenértékű.
Ha figyelembe veszi azt is, hogy a lakást a bérlő lelakja, és a lakást rendszeresen fel kell újítania, netán hamarabb is, mint tervezte, plusz rendszeres kiadásai vannak (hiszen a közüzemi számlákon kívül minden mást, pl. biztosítást Ön fizet), akkor lehet, hogy már annyit sem hoz, mint a banki lekötés.
Magyarországon az bérlakáspiac kultúrája sajna még elég fejletlen, így még arra sem tud alapozni hogy az ingatlan bérbeadása rendszeres, kiszámítható jövedelmet biztosíthatna Önnek – mi van, ha esetleg hetekig, hónapokig nem tudja kiadni a lakást?

Én mindig és kizárólag befektetési alapokat javaslok az ügyfeleimnek.

Néhány érv a befektetési alapok mellett:
biztonságos
likvidebb, mint az ingatlan
adózás szempontjából kedvezőbb
nem kell hozzá több millió, netán több tízmillió forint, mint az ingatlannál
szakemberek kezelik a pénzt

Ezek után persze a követező, amit megkérdeznek tőlem az, hogy akkor miért ne vigyék ki a pénzt a tőzsdére, és ott egy ügyes bróker fél év alatt jól megforgatja. A következő bejegyzésemben éppen erről fogok írni, hogy mi a különbség a tiszta részvények és a befektetési alapok között.

Megosztás / Mentés

Bank kontra Ön – Duna TV Családbarát élő műsorában

Megosztás / Mentés

Pályázatokról alapfokon

A most következő bejegyzést nem én írtam, hanem egy nagyon kedves barátom. Jakab Emese a www.profipalyazatok.hu weboldal tulajdonosa! Jelenleg még a csapból is a Széchenyi Terv folyik, tőlem is sokan kérdezgetnek róla. De miután én nem, értek a pályázatok világához, ezért megkértem Emesét, hogy írjon pár szót a pályázatokról.

Egy vállalkozás életében időről időre szükség lehet külső források, támogatások bevonására a fejlődéshez, növekedéshez. Sokan vesznek igénybe hitelt a nagyobb beruházások, bővítések megvalósításához, vagy választják megoldásnak a lízinget egy-egy nagyobb értékű gép, eszköz megvásárlásához.

A forrásteremtésnek létezik egy olyan módja is, ahol – igaz ugyan, hogy többnyire utólag, de – vissza nem térítendő támogatáshoz juthat a vállalkozás. Ez a lehetőség a pályázat. Általános tapasztalatom azonban, hogy sok vállalkozó fejében meg sem fordul a pályázás lehetősége, vagy ha mégis, azt sem tudja, merre induljon, mit és hol keressen. Sokan félnek elindulni a pályázatokon. Cikkem célja, hogy segítsen tisztábban látni: mik azok a pályázatok, érdemes-e pályázni, milyen esetben érdemes, kell-e félnünk a pályázástól.

Mi a pályázat?

Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy egy nagyobb beruházáshoz, fejlesztéshez, egy adott tevékenységhez vagy tevékenységsorozathoz kérhető állami vagy EU-s támogatás. A pályázat tulajdonképpen nem más, mint egy alaposan, részletesen elkészített támogatáskérő levél, melyből megismerhető a támogatást kérő cég, vállalkozás, annak céljai, eddigi eredményei, és részletesen megismerhető az a beruházás, fejlesztés, tevékenység, aminek megvalósításához a támogatást a vállalkozás fel szeretné használni. A pályázat egy megadott szempontok alapján elkészített kérelem, melyet a támogatást nyújtó szervnél elbírálnak, és vagy megadnak, vagy nem. Ebben a tekintetben nem sokban különbözik egy bankhiteltől, hiszen ott is a bank által kiadott dokumentumokat kell kitölteni, megfelelő egyéb dokumentumokat, papírokat kell csatolni vagy bemutatni, majd a bank megfelelő bizottsága eldönti, hogy ad-e az adott vállalkozásnak hitelt vagy sem.

Milyen támogatási, ún. finanszírozási formák vannak?

A pályázatok finanszírozási módjai közül a leggyakoribbak az elő-, utófinanszírozású, valamint a szakaszos folyósítású támogatások.

Az előfinanszírozásos pályázat gyakorlatilag azt jelenti, hogy a pályázat nyertese a támogatóval történt szerződéskötést követően a szerződésben meghatározott határidőn belül megkapja a pályázaton nyert teljes összeget egy összegben előre. Ezután ebből megvalósíthatja programját és a projekt időszak végén kell elszámolnia a szerződéstől függően vagy a teljes megnyert összeggel, vagy a teljes pályázati költségvetéssel, amely a támogatáson elnyert összeg mellett a vállalt önrészt is tartalmazza. Ilyen pályázatok általában a non-profit, civil szervezetek, alapítványok részére kiírt pályázatok között fordulnak elő.

Az utófinanszírozásos pályázatok többsége a vállalkozások részére kiírt pályázatok között található meg, de a nagyobb volumenű civil pályázatok között is előfordulhat. Ilyen pályázaton csak az induljon, aki meg tudja előlegezni a pályázaton nyerhető összeget, akár hosszabb időre is. Ezeknél a pályázatoknál a kifizetés ugyanis csak a projekt megvalósulása után történik, akkor, ha a támogató a pénz felhasználásáról szóló beszámolót és a pénzügyi elszámolást megfelelőnek találta. Ilyen esetekben tehát a tervezett és vállalt projektet saját forrásból (vagy rövid lejáratú hitel segítségével) kell megvalósítani, majd a megvalósulást követően a megadott határidőn belül a szerződésben meghatározott módon szöveges szakmai beszámolót és pénzügyi beszámolót (számlákkal igazolva) kell készíteni. Az elkészült és benyújtott beszámolót a támogató vagy a pályázatkezelő szerv elbírálja, esetlegesen hiánypótlást kér, majd a beszámoló elfogadása után a szerződésben rögzítettek szerint utalja a megnyert összeget.

Ennél a finanszírozási módnál hosszú átfutási időre kell számítani, sőt még az is előfordulhat, hogy bizonyos számlákat vagy költségeket nem fogadnak el, ilyenkor a megnyert összeg mértékét az el nem fogadott összegekkel csökkentik, és úgy fizetik ki a támogatást.

Még egy fontos információ az utófinanszírozású pályázatokhoz: az esetek többségégben lehetőség van előleg igénylésére. Ez segítséget jelenthet akkor, ha az elköltendő összegnek csak egy részével rendelkezik, vagy az erre megelőlegezhető összeg csak később áll majd rendelkezésre. Ilyen esetben azonban tudni kell, hogy az előleg cél szerinti elköltését meghatározott határidőre igazolni kell, és a projekt csak akkor folytatható, ha az előleg elszámolás megfelelően megtörtént. Ellenkező esetben az előleg összegét – esetenként kamatokkal növelve – vissza kell fizetni.

A szakaszos folyósítású pályázat esetében a folyósítás több részletben történik. A szakaszos folyósítás történhet elő és utófinanszírozás formájában.

A kettő között a különbséget az képezi, hogy az egyes szakaszokra eső összegeket mikor utalják, a teljesítés előtt vagy után. Ha előtt, akkor az első részletet az előfinanszírozásnak megfelelően a szerződéskötést követően utalják, majd az első részlet elszámolása után utalják a második részletet és így tovább.

Utófinanszírozás esetén az első részletet az első szakasz lezártát és a sikeres beszámolót követően utalják, majd ugyanígy a többi szakasz során. Természetesen ebben az esetben is lehetőség van előleg igénylésére a fenti feltételek mellett.

Ha magas költségigényű projektről van szó, akkor utófinanszírozás esetében a szakaszos folyósítás nagymértékben segítheti a projekt sikeres megvalósítását. Előfinanszírozás esetében pedig segít abban, nehogy a rendelkezésre álló pénzt idő előtt elköltsük

Ami biztos, a szakaszos folyósítás jóval több papírmunkával jár, lassítja a beszámolás és utalás menetét, sok esetben pont a folyósítással járó nehézségek azok, amelyek a pályázati projekt megvalósításának gátat szabnak. Ha a pályázó nem tudja megelőlegezni a szükséges összegeket, akkor még előfinanszírozásos szakaszos folyósítású pályázat esetén is fennáll annak a lehetősége, hogy nem képes a projektet megvalósítani. Ez akkor fordulhat elő, ha mondjuk a második vagy harmadik szakasz során problémák merülnek fel az elszámolással, a támogató később tudja elfogadni a beszámolót, így késik a következő részlet kiutalása is, a projektet viszont folytatni kell a vállalt ütemezéssel, és fizetni kell a felmerülő költségeket. De miből?

Minden pályázatnak van kockázata, a beadás előtt minden esetben fel kell mérni a lehetséges kockázatokat, és azok elkerülésének módjait. Ha minden lehetséges kockázat esetében találunk alternatív megoldási módot, akkor beadhatjuk a pályázatot. A jól megtervezett kockázatkezelő terv segíthet elgördíteni a felmerülő akadályokat az útból és hatékonyan hozzájárul a sikeres pályázathoz.

Mire lehet pályázni?

Ma Magyarországon a pályázatok döntő többsége az Új Magyarország Fejlesztési Terv (www.nfu.hu) keretében kerül kiírásra. A különböző uniós pénzügyi forrásokhoz való hozzáférést biztosítja, melynek legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében hat kiemelt területen indítottak el összehangolt állami és uniós fejlesztéseket:

- a gazdaságban,

- a közlekedésben,

- a humán szférában,

- az energetikai fejlesztések területén,

- a területfejlesztésben, és

- az államreform feladataival kapcsolatosan.

Ebben 2011-től az Új Széchenyi Tervnek köszönhetően változások állnak majd be. De a fő tengely továbbra is a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése lesz.

Ezek alapján igen egyszerűen azt mondhatom, hogy mindenképpen várhatóak pályázatok vállalkozásfejlesztésre, foglalkoztatás bővítésre, vállalkozásbővülést eredményező beruházásokra.

Kinek érdemes pályázni?

Gyakran teszik fel nekem vállalkozások vezetői, vállalkozó ismerőseim a kérdést: „Érdemes pályáznunk?” Azt gondolom, hogy a pályázatokra nem szabad úgy tekintenünk, mint minden probléma megoldására, vagy mint az ölünkbe hulló pénzre. Hiszen a pályázással komoly felelősség is jár, és jelentős adminisztráció is kíséri. Ugyanakkor azt hiszem, abban is egyet értünk, hogy a fennmaradás kulcsa a fejlesztés, a folyamatos előrehaladás. Aki nem így vezeti vállalkozását, az a bukás felé halad. A pályázatok ebben a fejlődésben nyújtanak kiváló segítséget. A legtöbb pályázat esetében szükséges, hogy meghatározott mértékű önrésszel rendelkezzen, melynek egyik célja az, hogy visszatartsa a pályázat beadásától a „nyerjünk minél több pályázatot” hozzáállású felelőtlenül pályázókat. A másik célja, hogy biztosabbá tegye a projekt megvalósulását. Az önrész felhasználását érdemes ugyanis olyan időszakokra betervezni, amikor épp kifizetési időszak következik, és várhatóan várnod kell a támogatásra, a projektet azonban folytatnod kell. Ezekben az időszakokban a rendelkezésre álló önrész felhasználása segíthet a projekt zökkenőmentes megvalósításban.

Ha olyan beruházásról, vagy eszközbeszerzésről van szó, amelyet mindenképpen tervez, és rendelkezik is a saját forrással, akkor minden esetben érdemes indulni a pályázaton, hiszen, ha minden rendben megy, kifizetik a költségeit, és az eredetileg a pályázatban meghatározott célra szánt pénze megmarad és elköltheti másra

Mit tegyek, ha nincs meg az önrészem?

A legtöbb pályázathoz, mint azt már említettem szükséges bizonyos mértékű önrész biztosítása. Előfordulhat, hogy nincs más lehetősége, ahhoz, hogy életben maradjon a vállalkozása, vagy kilépjen a holtpontról és növekedni kezdjen, muszáj fejlesztenie. Ha nincs elegendő tőke a fejlesztéshez, a vállalkozás általában nem jogosult arra, hogy pályázaton induljon.

A pénzhez jutáshoz azonban több lehetőség is rendelkezésre áll. Ilyen például a bankhitel, a rövid lejárató fejlesztési hitel, az államtól igényelhető vállalkozásfejlesztési hitel. Ha ez a téma részletesebben érdekli Önt, feltétlen kérdezze meg az oldalt szerkesztő pénzügyi szakembert J

A hitellehetőségek közül azonban külön kiemelném a Széchenyi kártyát, melynek kiterjesztésével a kis- és középvállalkozások finanszírozásának újabb a piacon eddig nehezen elérhető lehetőségei nyílnak meg. A kártyához eddig csak 1+1 éves lejáratú folyószámlahitelt lehetett igényelni, maximum 25 millió forint összegig. 25 millió forintos hitelkerettel igényelhető augusztus másodikától a hosszabb lejáratú (3 éves futamidejű) forgóeszközhitel. Szeptember elején indult a beruházási hitelprogram, amelynek futamideje 10 év és maximum 50 millió forint igényelhető.  A negyedik terméknek, a pályázati önerő hitelnek még nincs meg a végleges formája, a tervek szerint 2011. januárban indul el. Ennek a lényege, hogy a kártyával igénybe vett hitel összege önerőként szerepelhet a pályázati költségvetésekben. Ily módon a korábbiakkal ellentétben, ha nem rendelkezel a szükséges tőkével, akkor is jogosult lehetsz pályázat beadására.

Nekem ez az egész túl bonyolult!

Az esetek többségében a vállalkozói pályázatok valóban nem egyszerűek. Ha kisebb támogatásra szeretne pályázni, akkor elképzelhető, hogy a pályázati adatlap is egyszerűbb, és saját maga is megbirkózik a kitöltésével, esetleg csupán néhány tanácsra van szüksége. Ilyen esetekben nem feltétlen szükséges külsős pályázatíróra bíznia a pályázati anyag elkészítését, elég, ha néhány órában konzultál egy szakemberrel, tanácsot kér a pályázat összeállításával kapcsolatban, esetleg megkér egy pályázatírót, hogy nézze át beadás előtt a kész anyagot. Természetesen ez sincs ingyen, de a pályázatírásnál jóval kedvezőbb áron veheti igénybe ezeket a szolgáltatásokat.

Nagyobb összegű, komplexebb témájú pályázatok esetében azonban már elég összetett számításokat kell elvégezni, elég sok kérdésre kell válaszolni. Ilyen esetben bizony elengedhetetlen a külsős szakember bevonása a megírásba.

A pályázatíró piacon nagyon sok cég van jelen, nehéz lehet eldönteni, hogy kit is válasszon. A döntésben segíthet, ha nem csak a vállalási árat nézi, hanem az egyéb szolgáltatásokat is, például a garanciavállalást, a rendelkezésre állást. Vállal-e a pályázatíró garanciát arra, hogy a beadott pályázat formailag megfelelő lesz? Mikor esedékes a pályázatírói díj és a sikerdíj kifizetése? A szerződéskötéssel kapcsolatos ügyintézés részét képezi-e a vállalási árnak, vagy azzal már a pályázónak kell bajlódnia? Vállaja-e a pályázatíró a beszámolók elkészítését is (természetesen külön díjazás ellenében szokott történni), a sikerdíjat a megpályázott összeg vagy a ténylegesen elnyert összeg alapján számítják? Sok hasonló kérdést fel lehet tenni. A döntésnél tehát ne csak az ár játsszon szerepet, hanem az is, hogy mik azok a tényezők, amelyek segíthetnek abban, hogy a pályázat sikeres legyen.

Azt, hogy a pályázat nyerni fog, senki sem garantálhatja. Aki ezt teszi, azzal jobb vigyázni.

Hadd írjam le néhány mondatban a pályázatok általános bírálati útját. Nem azt mondom, hogy a bírálat minden esetben így történik, de többnyire hasonlóan. Ennek fényében már érhető lesz, miért nem garantálható a siker.

Amikor egy pályázati anyagot összeállít és beküld, az eljut a pályázatot kezelő szervhez. A beérkezett pályázat először egy formai szűrőn esik át, ahol azt ellenőrzik, hogy minden melléklet csatolva lett-e és megfelelő-e, a pályázati adatlap minden kitöltendő mezője kitöltésre került-e, a pályázó jogosult-e a pályázat benyújtására. Ha ez rendben van, a pályázat befogadásra kerül, azaz bekerül abba a kupacba, ahol a bírálatra várakozó pályázatok vannak. A formailag hiányosan összeállított, kitöltött pályázati anyagot a kezelő szervek anélkül utasítják el, hogy a tartalmát bárki is megnézte volna.

A megfelelő pályázat ezután elkerül egy vagy több bírálóhoz, akik a számukra megadott szempontok alapján pontozzák a pályázatokat. Sok esetben meg van határozva egy minimum pontszám, amelyet a pályázatnak el kell érnie ahhoz, hogy továbbjusson a döntő bizottsághoz. Ha a pályázat ezt a pontszámot nem éri el, elutasításra kerül. Ez akkor fordulhat elő, ha a pályázat témája nem illeszkedik elegendően a pályázati célhoz, vagy a vállalt tevékenységek, fejlesztések nem megfelelő mértékűek, stb. A minimum pontszámot elért pályázatokat a kapott pontszámok alapján rangsorolják, majd a döntő bizottság elé kerül. Azoknál a pályázatoknál, ahol a beadás dátuma is számít, a beérkezési sorrend alapján rangsorolják a pályázatokat, és ahol a kért támogatások összege eléri pályázaton meghatározott keretösszeget, ott húznak egy vonalat. A vonal fölötti pályázatok nyertek, a vonal alattiak nem. Ahol a határidő nem számít, a kapott pontszámok alapján rangsorolják a pályázatokat, de a módszer ugyanaz, ha a keretösszeget elérték, meghúzzák a vonalat.

Ebből is látszik, hogy az is számít hányan pályáznak még, és mások pályázata mennyire illeszkedik a kiírt pályázati célhoz. Ugyanakkor mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a pályázatunk minél jobban illeszkedjen a pályázati kiírásban meghatározott célokhoz, a pályázati anyag megfogalmazása legyen logikus, a bírálók számára érthető, a költségvetés legyen jól tervezett, a projekt legyen jól átgondolt. Ebben egy szakember sokat tud segíteni.

Mi várható 2011-ben?

Sok vállalkozás reméli, hogy az Új Széchenyi Terv kapcsán új és jobb lehetőségek nyílnak meg számukra. Nem szeretnék bizonytalan ígérgetésekbe bocsátkozni, annyit azonban tudni lehet, hogy a foglalkoztatás bővítés, a vállalkozásfejlesztés kiemelt területek lesznek, és várhatóan több pályázati kiírás is ezeket a területeket fogja célozni.

A Széchenyi kártya lehetőségeinek bővítése mindenképpen jelentős támogatás és segítség lesz majd a vállalkozások számára. Az Új Széchenyi tervhez kapcsolódó pályázatok kiírása pedig legkorábban tavaszra várható. Érdemes lesz figyelni a pályázatokat, és minél előbb megragadni a kínálkozó lehetőségeket.

Zárszóként a legfontosabb: A pályázat nem arra való, hogy megoldja egy vállalkozás minden pénzügyi gondját és önerő nélkül biztosítsa a fejlesztést, de egy több lábon álló, több forrásból gazdálkodó vállalkozás számára kitűnő lehetőségeket rejt. Emellett, ha csupán egy része hiányzik a beruházás, a fejlesztés megvalósításához szükséges pénznek, kedvezőbb lehetőség lehet a vállalkozás számára egy pályázat, mint egy visszafizetendő hitel.

Remélem sikerült egy kicsit átláthatóbbá tenni a pályázati rendszert hazánkban!

Megosztás / Mentés

Az MTV is a nyugdíjról kérdezett

Az MTV január 20.-án leadott jelfogó című műsorában arról kérdeztek, hogy mi várható a nyugdíjrendszer alakulását illetően. A riportban rajtam kívül még Magyarország legnagyobb pénztárszövetségének, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke is nyilatkozatot tett.

Fontos tudni, hogy az interjú során cég nevét helytelenül tüntették fel GoldenGate Kft.-nek, helyesen Golden Gate Global Zrt.

Ha a beágyazott videó nem látható, itt megtekintheti.

Megosztás / Mentés

Szopper Zsófia pénzügyi szakértő TV2 magellán

A TV2 magellán című műsorában Szopper Zsófia Kökény Attila várható nyugdíjáról beszélt.

Sokan gondolják úgy, hogy ez csak egy rossz vicc. Mindenki döntse el maga, hogy megéri e időben gondoskodni magunkról, vagy legalább előre tervezni.

A riportban többek között arról esik szó, hogy mit kell tennünk a havi 200E forintos állandó bevétel (nyugdíjhoz) eléréséhez. Természetesen az egy másik kérdés és az adásban erről nem esik szó, hogy mely pénzügyi termékek, konstrukciók alkalmasak igazán egy örökölhető, átruházható privát nyugdíjalap megteremtéséhez.

Megosztás / Mentés

Menni, vagy maradni? Ez volt a kérdés az RTL klub műsorában.

Barabás Évával az RTL klub reggeli műsorában a sokak által megkapott Országos Nyugdíj-Biztosítási  Főigazgatóság által kiküldött levelet elemeztük. Ennek kapcsán azt boncolgattuk, hogy érdemes e visszalépnünk az állami nyugdíjrendszerbe, vagy tartsuk fenn továbbra is a már meglévő magánnyugdíj pénztári tagságunkat.

Az alábbi riportban többek között erről volt szó és hogy milyen esetekben érdemes jobban megfontolni az átlépést.

Megosztás / Mentés

A nyugdíj újratöltve

Nagy port vert fel a kormány szerdai bejelentése, amely szerint, aki nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, az állami nyugdíjat egyáltalán nem fog kapni.

Van azonban két olyan pont, ami miatt ez a megállapítás ebben a sommás (egyesek szerint diktátum) formájában nem egészen korrekt:

1. fizetjük a nyugdíjjárulékot. A járuléknak éppen az a lényege, hogy valamit fizetek, és később kapok belőle vissza. Éppen ezért nem fogják ezt a későbbiekben járuléknak nevezni, hanemadónak.
2. a másik fontos részletről pedig a hvg. hu internetes portálon olvastam: “Ám a szerzett jogok – ily módon a nyugdíjjogosultság – védelme a hatályos törvények szerint mindenkit megillet, ezért aki megszerezte a nyugdíjjogosultságot, annak jár állami nyugdíj – hangsúlyozta a hvg.hu-nak nyilatkozó nyugdíjszakértő. És ez szerinte független attól, hogy a jogosult visszalép-e az állami pillérbe, vagy sem.

Aki tehát a nyugdíjkorhatárt eléri, azaz legalább 62 éves és van 20 év szolgálati ideje, hiába marad magánnyugdíjpénztár-tag, meg kell, hogy kapja nyugdíjának a 75 százalékát az államtól.”

Azt mondták, hogy aki visszalép, annak a magánnyugdíjpénztári befizetéseit az állami rendszerben is jóváírják. Nagy kérdés számomra, hogy mi lesz például azokkal, akik 1998 óta fizetik a magánnyugdíjpénztárba azt az összeget, amire nem mellesleg éppen az állam kötelezte őket, és sose voltak minimálbérrel (sem) bejelentve??? Nekik már több millió forint van a számlájukon, bizonyos esetekben ez az összeg meghaladhatja a 10 millió forintot is.

A magyar államadósság fejenként(!) közel 2,6 millió forint. Tehát akinek már ezen összeg felett jár a magánnyugdíjpénztári befizetése, az gyakorlatilag már a gyerekének is elkezdte, netán már törlesztette is az államadósságból ráeső részt.

Adok annyira az általam képviselt szakmai színvonalra, hogy folyamatosan olvasok, tanulok, képzem magam, mert csak így tudok lépést tartani a szakmával. Erre nagyon kényes vagyok. Mindennek ellenére elképzelni sem tudom, hogyan fogják megvalósítani, át-/felépíteni az új nyugdíjrendszert, hogyan fogják jóváírni mindenkinek az eddig a magánnyugdíjpénztárakbabefizetett pénzét, hogyan fogják vezetni az egyének befizetését, amikor  sokkal több nyugdíjas van, mint kereső, aki eltarthatná őket. És azt is mindenki tudja, hogy ugyanezen okból kifolyólag a nyugdíjrendszer költségvetésében évről évre ordítóan nagy hiány van.
Arról az apró demográfiai adalékról már nem is beszélve, hogy 2013 után tömegesen mennek nyugdíjba az emberek, és az elmúlt 10 évben a harmincéves gyermektelen nők száma közel megduplázódott. Mindezt persze úgy, hogy távolról sem látszik a szándék az érdemi, strukturális reformokra, vagyis ugyanebben a nyugdíj-koordináta rendszerben kell továbbra is mozognunk.

Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok, ki hogyan oldaná meg a problémát. Ehelyett meg is hirdetem az ötletversenyt! Aki tudja a megfejtést, persze szigorúan szakmai alapon, az kaphat  valamit. Mondjuk sűrű gratulációt és minimum egy virtuális vállonveregetést. Még mindig biztatóbb kilátások, mint amik a nyugdíjunkkal kapcsolatban várnak…

Megosztás / Mentés

Nyugdíj vagy nyögdíj?

Az elmúlt időszakban még a csapból is a nyugdíjpénztárak folytak, csak a körülöttük kialakult helyzetről hallhatunk. Az elmúlt két hétben semmi mást nem tudtam csinálni, csak egyfolytában a klientúrámat jártam végig, hogy mindenkivel átbeszéljük a kérdést.
Sokan mondják azt, hogy a nyugdíjpénztárak eltőzsdézték az emberek pénzét. EZ NEM IGAZ!!!

Ez a fajta szemlélet tipikusan rövidlátó gondolkodásra vall. A részvénybefektetéseket 5 éven belül vizsgálva ugyanis tényleg elképzelhető, hogy bukik rajta az ember. Viszont a részvénytúlsúlyos portfóliók HOSSZÚTÁVRA lettek kitalálva!!! Ha hosszútávon gondolkodunk (márpedig 5 év és az afeletti intervallum már annak számít), akkor az adatok elemzése után mindenki számára belátható, hogy szigorúan, kizárólag és csakis részvénytúlsúlyos befektetési alapokat szabad használni! Ezek ugyanis erre valók.

De nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről is, és induljunk a kályhától!

2008. január 1-vel vezették be a pénztáraknál a különféle portfóliókat. Életkor szerint mindenkit besoroltak valahová. A nyugdíjpénztári tagok nagy többsége a részvénytúlsúlyos alapba került.

Emlékszik valaki arra, hogy mi volt 2008 januárjában? Január 16-án nyílt meg Dobó Krisztina Tér-képzetek című kiállítása Budapesten. Vagy a BKV drágította a jegyek árait, sőt a lakosságnak az áram 2,9%-al került többe, mint 2007-ben, a Volán társaságoknál dolgozó sofőrök pedig sztrájkot hirdettek.

Csak a legfontosabbra nem gondolunk, nem emlékszünk! Egy gazdasági válság kellős közepén jártunk, amikor az árfolyamok elég erőteljesen elmozdultak – lefelé. Ilyen körülmények között kellett elkezdeni a nyugdíjpénztáraknak fialtatni a rájuk bízott pénzeket. Nem lehet ilyen szűk időtávon, ilyen gazdasági körülmények között olyan messzemenő következtetéseket levonni, hogy a nyugdíjpénztárak eltőzsdézik az emberek pénzét. Ha valaki ennek bedől, az csakis a pénzügyi rövidlátása és hozzá nem értése miatt lehetséges.

Van még néhány érv, ami a magánnyugdíjpénztárak mellett szól.

• Az itt elhelyezett pénz teljes mértékben örökölhető.
• A másik nagyon fontos szempont, hogy amit ide befizetünk, az a sajátunk. Magunknak tesszük félre, nekünk ad hozamot, a mi nyugdíjunkat egészíti ki, vagy alapozza meg. Amit ugyanis most fizetünk az államnak mint nyugdíjjárulék, az kizárólag egy célt szolgál: hogy a jelenlegi nyugdíjasokat ki tudja az állam fizetni a következő hónapban. Vagyis az én befizetéseimből más kap nyugdíjat.
• A kormány azzal kecsegtet, hogy ha visszalépek az állami nyugdíjrendszerbe, akkor kompenzációt kapok az eddig a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összegek után. Szép. De miből? Az államadósság közel 20 ezer milliárd forint. Ekkora mínuszból hogyan fizetik ki a kompenzációt? A magyar állam nem fog nyerni a lottón több milliárdot, nincsen amerikai nagybácsija, akitől örökölhetne…
• És akkor még nem beszéltem arról, hogy 2013 után – a jelenleg érvényben lévő törvények és elképzelések szerint – a nyugdíjak adókötelesek lesznek.

Egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket, akik még mindig abban bíznak, hogy majd az állam megoldja a gondjukat, majd segíteni fog. Mégis miből??? Én Oroszországban jártam egyetemre, ott találkoztam pár olyan nyugdíjassal, akik szintén így gondolkoztak. Hasonlóan néztek ki, és hasonlóak voltak a kilátásaik is:

Öregség és szegénység együtt jár?

Ön milyen életet szeretne Magának, amikor nyugdíjba vonul??? Egy egész életen át tartó munka után nyugodt életre, pihenésre vágyik, vagy számolgatni akarja a pénzt a boltban, hogy jut-e 10 dkg parizerre plusz a liter tejre is???

Megosztás / Mentés

Élőben a nyugdíjról

2010 október végén Barabás Éva és Szujó Zoltán az RTL klub Reggeli című műsorában
arról kérdeztek, hogy mit érdemes lépnünk a kialakult nyugdíjhelyzetben.

Szükséges e visszamennünk az állami nyugdíjba, ahova eddig a bruttó fizetésünk 1,5%-a került.

Vagy ragaszkodjunk ahhoz a pénzhez, amit eddig a magánnyugdíjpénztári számlákra fizettünk be.

Az alábbi videón a teljes report látható.

Megosztás / Mentés

Ismerős arcok idegen környezetben…

Megosztás / Mentés

« Vissza — Tovább »