Biztosítás, Blog
Utánunk a vízözön.
2010 június 13 írta Zsófi · 6 Hozzászólás
Nagyon megrendít az a helyzet, amibe sokan kerültek az árvíz miatt. Sokan váltak hontalanná, mert a házuk, életük fő műve, összedőlt, vagy le kell rombolni, mert életveszélyessé vált az áradások miatt. Nézem a képeket az interneten, és látom az elkeseredett, csalódott embereket, az összeomlott, elmosott házakat. Az első gondolat, ami eszembe jut: mi lesz ezután? Mit fognak csinálni? Ki fog ezeken a szerencsétlenül járt embereken segíteni???
Az állam? A közadakozás? Alapítványok? A biztosítók? Volt egyáltalán a házak többségének biztosítása? És ha volt is, értékén volt biztosítva a ház?
Az árvíz tipikusan az a kockázat, amivel az emberek többsége nem számol. Hallottunk már olyan esetről, amikor valakinek leégett a háza, vagy a villám csapott bele? Ezek is ugyanúgy természeti csapások, mint az árvíz, csak kisebb volumenűek, mert “csak” egyéneket érintenek. Most azonban egész közösségek, falvak, városok sínylik meg a katasztrófát, ez adja a jelenlegi helyzet különlegességét.
Biztosítási szempontból azonban azt kell, hogy mondjam, ez sem speciálisabb eset a villámcsapásnál. Havonta ugyanis nagyságrendileg 10 kg kenyér árából az összes ilyen kockázat pénzügyi következményeire jól fel lehet készülni…
Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ma már szinte mindent biztosítunk: munkahely elvesztését, kiskutyát, plazma tv-t… Csak a saját életünket, és az életünk munkájának gyümölcsét, az ingatlanunkat nem. Vagy legalábbis messze nem megfelelően.
Kedves Olvasó, Ön hogy áll ehhez a problémához?
Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy privát pénzügyi tanácsadója legyen.
A ház és a föld már nem jelent akkora értéket, hogyha nem használjuk ki. Sokan nem gondolnak ilyen lehetőségekre, pedig a mai világban bármi előfordulhat.
[Válasz]
Zsófi Válasza:
június 17th, 2010 ekkor: 10:48
Kedves János!
Természetesen igaza van. De miért gondolja, hogy nem akkora érték a ház és a föld?
Az egyik ügyfelem pont ugyanezeket a szavakat mondta, majd a nyaralóját, ahol évente két hetet tartózkodott csak, elvitte az árvíz. Alsó hangon is öt millió forint a kára.
Majd, ha fel akarja újítani, akkor azért elég rendesen bele kell majd nyúlni a családi kasszába…
[Válasz]
Kovács János Válasza:
június 17th, 2010 ekkor: 13:16
Úgy érték, hogy sok eladható dolog van. A kényelmi cuccokról nem is beszélve. Ezek pénzre válthatók. Néha több milliárd értékű birtokot is szoktak venni, építeni vagy eladni.
De más szemmel nézve nem ez a legnagyobb érték az életünkben. Úgyis mondhatnánk, hogy nem ez az elsődleges dolog az életünkben. Mégha mégis szükség van rá, akkor se biztos, hogy olyan nagynak és annyi mindennek kell lennie a házban.
Talán úgy fogalmaznám, hogy nem az a fontos, hogy hol és milyen házban élünk. Az igazi érték nem a házban van, hanem abban, ahogy leéljük az életünket. Én élhetek bármilyen házban, nem fogom ettől boldognak érezni magam. Sőt ha fa és híd alatt alszok meg, mint ahogy a vándorok is szoktak, az is jó, hogyha közben jól érzem magam. Persze ez túlzásnak tűnhet, de jobban is érzékelteti a mondanivalóm.
Esetleg azok számára lehet egy ház nagy érték, akik hosszútávra rendezkednek be. De vajon kell e hosszútávra berendezkedni és nem élhetünk e úgy, mint egy vándor? Ha kicsit is, de érdemes elrugaszkodni kicsit attól, hogy mindenképp szükség van egy házra.
Manapság az albérlet nevezhető az igazi szabadság és az egy helyhez kötött élet választójának. Mert aki albérletben lakik, az vagy úgy él, mint egy vándor, aki akár albérletekről albérletekre megy, vagy egy házat vesz és abban éli le az életét.
Persze ezek a dolgok nem fogják vigasztalni azokat, akiket negatívan érintette az árvíz. Igazából nem sajnálom őket, mert tudom, hogy találnak az életükre megoldást. Viszont szurkolok nekik, hogy így legyen.:)
[Válasz]
Himer Csilla Válasza:
június 17th, 2010 ekkor: 13:55
Kedves János!
Mindez, amit elmondtál az élet szépségeiről bizonyos szempontból igaz. A boldogságot nem anyagiakban mérik, vagy legalábis nem így kellene lennie. Ezért valóban szükséges jól megválogatni, hogy mi az, amit meg akarok szerzeni, és mi az, ami nem is olyan fontos.
De érzésem szerint a post nem is erről szól. Sokkal inkább arról, hogy ha már egyszer megvan az a valamim, vagy valamijeim, akkor tegyek is érte valamit, hogy meg is maradjon, meg is maradjanak. Vagy ha elúszott az egész, mint most, akkor ne okozzon túl sok időt, és túl sok erőfeszítést az, hogy ugyanazt a színvonalat újból elérjem. Itt a hosszabb távon gondolkodásról, és a felelősségvállalásról volt szó inkább – szerintem. Arról, hogy ha valami nem várt baj töténik, akkor a saját erőmből is képes legyek talpra állni, és a talpra állásom ne mások jóindulatától, az éppen aktuális választási ígéretektől, vagy a biztosítóm jókedvétől függjön. Az öngondoskodásról, a felelősségvállalásról szólt ez az egész, legalábbis én így látom.
Egyet értek Csillával, hogy itt többek között a hosszútávú gondolkodásról, tervezésről és a biztosítás szükségességéről van szó.
Szerintem János arra akart utalni, hogy alapvetően manapság nem “divatos” az, hogy fél életünket rááldozzuk házunk felépítésére, hogy családot alapítsunk … stb. Van akinek a motorja, autója, a karrierje fontosabb, mint egy lakás megléte.
Viszont aki már rendelkezik lakóingatlan(okk)al, akár bérlik tőle, akár ő (és a családja) lakik benne tessék biztosítani. Az árvízen és a vulkánkitörésen, tornádón kívül annyi minden történhet még egy lakással, amit abban a pillanatban nem biztos, hogy ki fogunk tudni kifizetni…
[Válasz]
Kovács János Válasza:
június 18th, 2010 ekkor: 13:30
Igen, lehetne itt beszélni arról, hogy kinek mi a fontos.
A család is jól megtud élni albérletben, illetve bármikor elköltözhetnek máshova. Csak ezt közös megegyezéssel kell megtenni.
[Válasz]